Az egy dolog, hogy begyulladt a fülem és emiatt nem nagyon terveztünk kimozdulni, de valami olyan forróság telepedett Toszkánára, hogy amúgy is csak a jó kis szállásunkon bírtuk ki. Fülfájásom sajnos tovább romlott, 2 este alig bírtam aludni, cserébe annál többet haladtam a Steve Jobs könyvvel. Hétfőre aztán fel is faltam az egészet. Vasárnap elmentünk a gyógyszertárba, hogy beszerezzük az antibiotikumot, amit a fülembe csöppenthetünk, de sajnos ilyenkor minden zárva. Nem mondom, elég szenvedős, mikor az ember füle tele van trutyival, nem nyúlhat bele, csak érzi ahogy rágás közben cuppog belül minden. Hétfőre ez odáig fajult, hogy teljesen eldugult a járat, fél fülre hallok csak és ilyen zsibbadó érzés ült rá a fél fejemre. Elmentünk dokihoz is, aki megállapította, hogy tényleg fülgyulladás és kaptam antibiotikumot, amit szájon át kell bevenni. Keddre már javult is az állapotom. Végül is kibírtam a hétvégét és nagyon nem rontotta el a nászutat, mert mint már mondtam, amúgy itt terveztük az itthon maradást és pihenést.
Elképesztően jó volt, hogy idén talán először volt időnk gondolkozni kicsit magunkról is. Merre szeretnénk majd élni, milyen házat szeretnénk, hány gyereket, meg ilyen szokásos dolgok, amikről a friss házasok gondolkodnak. A gyerek készítést egyelőre még csak imitáljuk és nem vesszük komolyan.
Kedden már gondoltunk arra, hogy elmegyünk Firenzébe, de csak a délutánt szántuk rá. A hőség nem hagyott alább és megijedtünk attól is, hogy hol fogunk parkolni, így szerdára marad és kalandosabban oldjuk meg. Átmegyünk egy kisvárosba, ahonnan bevonatozunk. Milyen romantikus...
Azért, hogy ne maradjon ingerszegény ez a bejegyzés, írok nektek kicsit Steve Jobsról, akit eddig is kedveltem, de most talán még jobban tisztelem, úgy is, hogy megtudtam milyen bunkó volt. Igen bunkó volt, nem tudott az emberekkel bánni, ami a szívén az a száján és bináris világban élt, ahol csak jó és szar dolgok és kiváló és hülye emberek léteznek. Ezt meg is mondta egyből mindenkinek. Emellett azonban elképesztően törekedett a tökéletességre, a kreatív és innovatív dolgokat szerette. Nem nyugodott, amíg egy termék az utolsó csavarig rendben nem volt, nem számított mennyibe kerül. Nem érdekelte a piackutatás, olyan dolgokat tervezett, amiről az emberek csak azután tudják, hogy kell nekik, miután ő megcsinálta. Gyakorlatilag minden számítástechnikát meghatározó emberrel tartotta a kapcsolatot, dolgozott vele együtt. A HP-nál kezdte, majd megalkotta az Apple-t Steve Wozniakkal, kifejlesztette az első sikeres grafikus operációs rendszert és az egeret, megálmodta az Excelt és a Wordöt, amit Bill Gates Microsoftjával fejlesztetett meg és csak az Apple II-n volt elérhető 2 évig. Miután kirúgták saját cégéből, megalapította a NeXT-et és megvásárolta a Pixart, amivel létrehozta az első animációs filmet a Toy Story-t. Több sikeres film után, hogy megmentse a Disney-t, felvásároltatta cégét és a Disney legnagyobb tulajdonosa lett. Aztán a NeXT-et megvette az Apple, ő pedig a hamvaiból feltámasztotta a haldokló céget. Csak a lényegre koncentrált, így kaptunk iMac-et, MacBook Air-t, iPod-ot, iPhone-t és iPad-et. Az iTunesos bolttal megmentette a zeneipart és 500 millió dollárt fizetett az Apple Corpsnak az Apple név használatért és azért, hogy kedvenc zenekara a Beatles bekerülhessen az iTunesba. Megreformált mindent, ami informatika. Magát úgy jellemezte, hogy az az ember aki a művészet utca és technológia utca kereszteződésében lakik. Végezetül álljon itt az egyik kedvenc és motiváló száma és egy olyan beszéd, amiből mindenki rengeteg erőt tud meríteni.
Bob Dylan - The Times They Are A-Changin
ui.: Amúgy egy napon születtem Steve Jobs-sal, csak 28 évvel később.
