Az egyik fix program, amire szerettem volna elmenni a nászúton, az valami középkori játékok. Adri ki is nézte, hogy aug. 16-án minden évben rendeznek lovas versenyt Siena-ban, és ennek több száz éves hagyománya van. Mivel Siena az egyik nagyváros a 3-ból, amit meg is akartunk nézni, ezért úgy döntöttünk, hogy most felderítünk, majd 2 nap múlva megyünk a középkorba.

Nem kapkodtuk el az indulást, de 11:00 körül már azért úton voltunk. A GPS jól megtréfált, bevitt valami kicsi falucskába, és mindenáron át akart vinni egy nemlétező vasúti átkelőn, így magamnak kellett megoldani ezt a problémát. Persze ebben nem segítettek a táblák, bármennyit mentünk, mindenhol az volt kiírva, hogy Firenze még 40 km. Végül azért ráleltünk az autóútra és megközelítettük Sienat. Útözben láttunk egy várnak tűnő városkát, el is határoztuk, hogy ha lesz kedvünk, akkor megnézzük majd.

Városban tudtuk, hogy az első problémánk a parkolás lesz, fel voltunk rá készülve, hegyeztük a szemünket, hátha valahol üresedés lesz. Kígyózó autósorok, sehol nem lehet parkolni. Már elég messze kerültünk a várfaltól, amikor végre találtunk egyet, letettük az autót. Fura, sehol nincs parkolóóra, a többi autón pedig helyinek tűnő bérletszerűség és megállni tilos tábla. Nem mertük otthagyni az autót, a GPS-től kértünk parkolóhelyet. Talált is nekünk egy szuper nagyot, amiben szintén nem volt semmi hely. A következőre pedig egy benzinkút szerűséghez hajtottunk, itt egy ember mondta, hogy lehet parkolni. Oké. Akkor parkolok. Jön utánam, hogy az nem úgy van, majd ő parkol. Hmm... Odaadtam a kulcsot, majd kicsit mérges lettem. Itt vagyunk a remekül marketingelt Toszkánában, a népek azonban olaszon kívül nem beszélnek semmit, elmarad a seggnyalás, a jó kaják, túrisztikailag felkészületlenek. Mondtam is Adrinak, hogy következő nap nem megyünk városba, pihenünk otthon.

Szegény kicsit megrémült, de aztán megnyugodtam én is, mikor elvezetett a városközpontba. Kiderült, hogy már most elkezdődtek a középkori napok, már fel van szórva a főtér homokkal. Olyan ez, mint nálunk a Nemzeti Vágta. Aztán megtaláltuk a Dómot is, nah ez az ami miatt tényleg érdemes volt eljönni. Először megijedtünk a hatalmas sortól, de hamar elfogyott és bent aztán tényleg király látvány tárult elénk. Képeket tessék nézni! Több mint 600-an voltunk egyszerre bent és bent is töltöttünk szerintem közel egy órát. Még csak pénzt se kértek a belépőért. Szóval itt egyenlített Siena.

Ezek után kerestünk egy igazi kis tavernát (Taverna el Capitano, vagy valami hasonló), ahol kértünk mix kaját, mivel amúgy se tudtuk mi micsoda, akkor legalább már sok micsodát együnk. Azért kíváncsi lennék, ki tudja beazonosítani miket ettünk. Volt egy olyan cucc, ami egyik irányból póréhagymának a másikból gombának nézett ki és olivaolajban volt áztatva. Én mondjuk azt tippeltem volna, hogy articsóka, de nem teljesen tudom milyen az :). Volt egy zöld cumós, amit miután megkóstóltam, azt hittem alga. Volt benne egy fehéres-barnás izé, ami több felé elágazott, de ehhez nem mertem hozzányúlni. Adri aztán szemügyre vette és azt mondta, hogy szálkái vannak, úgyhogy hal. Rendben, akkor már felismertem, hogy sziámi szardíniáról van szó és mesterien kettéválasztottam őket, majd megettem. Aztán volt még mindenféle szalámi és sonka, de ezeket fel tudtam ismerni.

Kaja után még bóklásztunk kicsit, de elindultunk az autóhoz visszafelé. A parkolás több volt mint otthon (3 euro/óra), de kevesebb, mint amire számítottam. Sienaból ennyi elég, keresünk majd más lovagi játékos helyet. Irány haza. Útközben megint megláttuk a mini vár tornyait, és most én csábultam el. Lekanyarodás az autóútról és cél Monteriggioni.

Ez tényleg egy pici kis település a domb tetején, talán ha 100-an lakhatják. Az egész körbevéve várfallal és a várfalon tornyok. Akkora lehet, mint az Egri vár. Baromi szépen megcsinálva, nincs zsúfolásig tele, jó érzés tölt el bármerre nézel. Mindenféle boltból van egy, a fagyizóban végre házi fagyit kapni, ami finom is. Ízlésesek a kézzel készült kerámia termékek, vettünk is végre valamit. Kétszer is körbejártuk az egészet, mert olyan jó volt sétálgatni. Aztán a várfalra is vettünk jegyet, és mivel 2 helyen is fel lehet menni, így megint körbementünk. Találtunk egy boltot, ahol árulnak kalapokat, Adrinak pedig kellett valami, mert nagyon nem bírja ezt a kemény napsütést. Csodák csodája, találtunk neki, pedig ő aztán tud válogatni. Szóval le a kalappal ez előtt a kis település előtt. Mindenkinek csak javasolni tudjuk, ha Toszkánában jár, Monteriggioni-t kár lenne kihagyni!