Napokig készültünk erre a kiruccanásra, ugyanis több helyről is azt hallottuk, Firenzére nem elég egy napot szánni, annyi a látnivaló, hogy ide bizony legalább 2 nap kell. Ezt nagyon jól tettük, mert tényleg sok a látnivaló és az ember is nagyon elfárad, mi pedig pihenten vágtunk neki a kalandnak.
Reggel időben felkeltünk és átmentünk a szomszéd városkába, ahonnan megy vonat Firenze központjába. Letettük az autót és 20 perc várakozás után már zötykölődtünk is. A vonat itt se jobb, mint nálunk és ez amúgy az egész országról elmondható. Persze itt sok történelmi város van, de azért azokban nálunk sincs hiány, csak nincs mind domb tetejére építve és fallal körülvéve. Egyébként Budapest és Firenze számomra nagyon hasonló, mert itt is van folyó ami kettészeli és a nyugati oldal itt is puccosabb.
40 perc után befutottunk a vonattal, de ez az állomás számomra egy kis csalódást okozott. A Keletihez vagyok hozzászokva, ami tök szép, ez meg csak praktikus volt. Innen elindultunk a Dóm felé, ami kb akkora volt mint a sienai. Ugyan az a csíkozás jellemző rá, oldalt pedig egy nagy harangtorony. A csíkozás itt azonban nem fekete volt, hanem zöld. Pisahoz hasonlóan pedig a Dóm előtt egy keresztelő kápolna állt. Bent aztán jött a következő meglepetés számomra, ez sokkal ízlésesebben volt megcsinálva, mint amiket eddig láttunk, azok tele voltak mindenféle csicsával. A kijárat mellett volt egy lépcső lefelé. Ez vajon mi lehet? Kripta. Király. Ilyen eddig nem volt. Lementünk hát a Dóm alá, ahol először az ajándéktárgyak környékén vettünk egy kicsi könyvet Firenzéről és a lényeg, hogy volt benne térkép is, ami sokat segített. Utána bejártuk az alsó szintet. Nem volt sok látványosság, de Indiana Jonesnak érezhettük magunkat. Láttunk XIII. századi bronz kardot, csomó sírnak a kőből faragott fedelét, meg pár hasonló dolgot.
Elhagyva a hűvös helyet megindultunk afelé a híd felé, ami a Parfüm című filmben is szerepelt. Közben azonban volt még egy tér, ahol mindenféle szobrok voltak kiállítva. Dávid, Herkules és több mitológia kompozíció a szokásos gyilkolás, erőszakoskodás és lányrablás témákban. Adri jól megnézte az óriás Dávid szobor fütykösét, mondtam is neki, hogy ne álmodjon róla, hogy nekem ekkora lesz, mert akkor orra fogok esni a hatalmas súlytól. Ebben meg is egyeztünk, hogy a mostani mégis csak jobb. Megsasoltuk a többi művészi alkotást és az épületet is, melynek bejáratát Herkules és Dávid védelmezte.
Végighaladtunk a művész utcán, rengeteg portrérajzoló szeretett volna minket 5-20€ fejében megrajzolni. Kedvet is kaptunk hozzá, de majd inkább Velencében, ott olyan igazibb ez szerintem. Aztán kiértünk a folyópartra, ami tök jó volt. Keskenyebb a folyó mint a Duna, szerintem jó ha a negyede lehet, a színe zöld, a partján pedig vízinövényekkel van tele. Sok híd van itt egymáshoz közel, de közülük talán a legérdekesebb a Ponte Vecchio, ami tele van építve házakkal. Ezek alsó szintje mindegyiknek ékszerbolt, így mikor átmentünk a hídon, jobbra és balra is csak ezek voltak láthatóak és a rengeteg ember. Tetszett amúgy a dolog.
Még az előző (pesti) oldalról kinéztünk egy éttermet, aminek a folyóra nyíló kicsi fedett terasza volt, így ide tértünk be ebédelni. 16€ fejében kaptunk menüt. Az olasz étkezésnek azt a szokását még nem próbáltuk soha, hogy elsőnek tészta, másodiknak pedig rendes kaja. A menü azonban ilyet tartalmazott és még választási lehetőségünk is volt három-három első és második közül. Adri pennét és csirkét kért, én paradicsomos spagettit és halat. Baromi finom volt és gusztusosan volt tálalva, meg is állapítottuk, hogy eddig ez volt a legjobb kaja amit itt ettünk. Én persze mindet kipróbáltam, mert Adri szokásához híven már az előétellel megtelt. A kaja mellé pedig műsor is járt, a folyóparton nézhettük, ahogy a patkányok kergetik egymást és néha elbújnak a fűben.
Ez a nagy kánikula egyébként lefáraszt minket rendesen. Szomjazunk és minden bajunk van, a lábunkat alig bírjuk emelni. Az egyik sarkon találtunk jégkását, vettünk is belőle fél liter epreset. Kicsit édes volt. Az eladó viszont tök kedves és érdeklődő, meg is kérdezte, hogy honnan jöttünk. Mikor aztán visszatértünk már előre üdvözölt, hogy itt vannak a magyarok és miután adott nekünk fél liter kólás és 3 dl citromos kását, mondta hogy "köszönöm". Itt érzem, hogy tényleg van olyan, hogy országimázs. Ezért pár város tesz, pár pedig semmit, mint például Pisa. Fontos azonban ezzel törődni, mert ezen néhány élmény alapján lesz véleményünk az adott országról, így azt javaslom mindenkinek, hogy ha külföldi emberrel találkozik nálunk, legyen vele kedves, mert lehet az fogja eldönteni, mit gondol majd kicsiny országunkról.
Amit talán legjobban szerettünk volna megnézni az a Boboli-kert, mely a Mediciek által gyűjtött remekművekkel van tele. A keleti (pesti) oldal túlzsúfolt, autóval be se tudsz menni, csak gyalog közlekedni, itt meg fél várost ez a kert foglalja el. Kicsit nagy a kontraszt. Ráadásul a kert nem látogatható úgy, mint nálunk a Margit-sziget vagy Népliget, ide 10€-t kell fizetni, hogy a Pitti-palotán keresztül beléphessen az ember. Itt csupán majdnem 3 órát töltöttünk el, annyira tetszett és annyira fárasztó is volt egyben. Meredek dombon kell felcaplatni a legtetejére és a tűző nap csak nehezítette a dolgunkat. Nagyon sokat pihegtünk az árnyékokban. Viszont csodálatos és elképesztő látványokkal van tele. Nem értettem, hogy lehetett ilyen területen ilyen kertet kialakítani, hogy lehetett ennyi fát elültetni és az egészet megtervezni. Mennyi kertész kell ennek a gondozásához és hasonló gondolatok. Szóval le voltunk nyűgözve. Érdemes amúgy Google Map-sen megnézni.
Nagyon nagyon elfáradtunk a nap végére, csak vonszolni tudtuk magunkat. Az ágyba már 20:30-kor bebújtunk és olvasgatás után már 21:30-kor aludtunk is. Adri még mindig alszik (9:30) ... :)
