Azt hiszem egy éve nem aludtunk ennyit, mint amennyit most sikerült. Nagyon ránkfért már. Sokáig az ágyban voltunk és éltük a friss házas életet :)
Miután sikerült kikászálódni az ágyból, megnéztük a szállásunkat tüzetesebben. Mi egy kicsiny melléképületben vagyunk (kb 50-60nm), ezen kívül van még 2 nagyobb épület. Ez a tipikus toszkánai feeling, nagy belmagasság, vakolatlan, kőből és téglából épített házak. Nagyon szép a kert és a kilátás. Mindenütt dombok, tele szőlővel, fákkal és mindenféle tájra jellemző ültetvénnyel (pl.: olajfa). A dombok tetején házak, templomok és a magasnövésű fák szépen sorban.
Kíváncsiak voltunk már a városkára és a hasunk is kongott, így autóba ültünk és bekocsikáztunk a központba. Mi ugyanis a városka szélén vagyunk, nincs itt semmi. Odabent aztán letettük az autót és elmentünk fagyizni. Finom volt, de semmi különleges, pont ugyan ilyen fagyit árultunk mi is a cukrászdánkban. Aztán végig a városon és megtaláltuk a boltot. Szerencsére nyitva volt, itt ugyanis szokás mindig mindent bezárni, munka helyett szieszta. Ebben a hőségben ami amúgy napközben jellemző, meg is értem. Szóval bevásároltunk, vettünk bruschettát, sajtot, bort, halat és mindenféle olyan kaját, hogy olasznak érezzük magunkat.
Útközben találtunk egy nagyon szép kis kilátót, így visszamentünk az első parkolóhelyre és onnan mászkáltunk. Voltunk sikátorokban, találtunk magunknak éttermet, amit majd jól ki is fogunk próbálni. Érdekes amúgy ez a környék, mert eddig nem tűnik nagy durranásnak, de valami mégis csak van benne, ami miatt hangulatos lesz és az embernek romantikázni támad kedve.
