"Volterra, a család már volt arra!" Tájékoztat minket a kis útikalauz könyvünk. Írója többször eltévedt erre, viszont mi most járunk először arra.
Nem vagyunk mi aranyásók, hogy korán keljünk, ezért megint a legnagyobb hőségben (11:00) indultunk neki az útnak. Kacskaringós hegyen vezetett fel utunk, a parkolás lehetőségéről álmodni se mertem. Felmentünk a hegy legtetejére és követtük a P betűt, hátha mégis. Sajnos a parkolóhelyiség completo, így tovább mentünk volna, ha lett volna tovább. Körforgalom, visszafordít. Mivel láttam, hogy többen is állnak sorba a betelt parkolóhoz és többen is jönnek ki, a bácsinál bekönyörögtük magunkat és végül találtunk is helyet. +1 pont Volterrának.
Kijöttünk a parkolóból és csodás panoráma illetve vízesés fogadott minket, ami 3 szintes volt. Körülnéztünk, majd megmásztuk a vízesést. Tiszta romantikus hely, el is csattant pár csók. Ezek után vadregényes kis erdei úton mentünk tovább, ami a várfal egyik bejáratához vezetett. Bent pedig nem egy zsúfolt kövekkel és téglákkal teli város, hanem egy csodálatos park. Mi a fene. +1 pont Volterrának.
Sétáltunk egy kört, majd egy másik kapunál meredek macskakövön elindultunk a város belseje felé. Itt remek kis éttermek kínálták az eleséget, ebédidő révén mi pedig elcsábultunk. Adri a pirosat választotta, jól tette. Végre kaptam igazi húst, csirkemell sajttal és gombával, Adri pedig raviole-t evett. +1 pont Volterrának.
Elindultunk a főúton, közben pedig a kihelyezett térképek segítségével megtudtuk, hogy merre is vagyunk. Az óváros másik végében volt az I. évszázad körüli szabadtéri színház, azt vettük célba. A hegy oldalába építették és valami egészen lenyűgöző látványt nyújtott. Megnéztük közelről is, és volt belépő. Sebaj, korrekt áron adták és az Etruszk Akropoliszba is beengednek vele. Csináltunk sok képet és legeltettük szemünket eme csodán. +1 pont Volterrának.
Az Akropoliszhoz megint át kellett caplatnunk a városon, mert az meg a park környékén volt. Ennek megtalálása azonban igen nehezen ment, mert tényleg csak azt tudtuk, hogy annak környéke. Felkapattunk a parkhoz, átmentünk rajta. Volt ott valami létesítmény, ami nagynak és mutatósnak nézett ki ahhoz, hogy belépő kelljen hozzá. Kellett is, de csak azok kaptak, akik valami bűnt követtek el életükben, merthogy ez egy börtön volt. Nyomulás vissza a parkhoz, térkép megnéz. Átjöttünk a parkon, de pont a másik végén van amit keresünk. Megint átvágtunk hát rajta, de nem találtuk az etruszkok művét. Lejöttünk a vízesésnél, felkapattunk megint a hegyre. Végül csak megleltük a köveket, amik valaha házak alapját képezték, de igen csak el voltak rejtve. Sebaj, legalább túráztunk.
Élményekkel gazdagon, de kicsit fáradtan indultunk hazafelé. Várt ránk még egy bevásárlás, mert kifogytunk a reggelihez és vacsorához való cuccokból. 17:45-kor befejeztük a vásárlást és ekkor a kimerültségtől szenvedő Adrit megkérdeztem, hogy bemegyünk-e arra a zenés mulatságra, ami itt van 500 méterre és vendéglátónk öccse tart, lesz ott szangria és kaja is. Kicsit csüggedten, mivel én is hős voltam a városnézésnél, beadta a derekát. Nem bántuk meg. 1 óra gitározás, sok olasz számmal, de jópár ismert nemzetközivel is tele volt tűzdelve a koncert. Tök jó befejezése volt ez a napnak. +1 pont a vendéglátóknak.
Hazajöttünk, majd ittunk egy kis vörösbort. Erre se szó se beszéd, Adri átment vadmacskába és az ágybacipelt... +5 pont a feleségnek.
