Erre a napra a pihenés volt beütemezve, itteni jó szokásunkhoz híven csörgőórát nem állítottunk. Én felkeltem ugyan korábban, Adri meg húzta vagy 11:00-ig, de az időt kellemes olvasgatással töltöttem és már egyre többet tudok Jobsról, aki egy megszállott volt.
Délben reggeli, majd úszás és olvasgatás a napon. Ezután szieszta az ágyban, én el is aludtam, álmodtam is. Aztán Adri nyaggatott, hogy ő bizony már ebédelne úgy 16:00 körül. Ám legyen, itt a nő parancsol.
Megkerestük a Il Caminetto nevű éttermet, amit a tulaj ajánlott. Sajnos azonban zárva volt és csak 19:00-kor nyitnak, így amellett döntöttünk, amit pár napja néztünk ki. Vissza Montaionebe. Ez az étterem is csak 18:00-kor nyitott, de ezzel úgy voltunk, hogy megvárjuk. Közben elsétáltunk megnézni a Coop-ot, hogy legyen összehasonlítási alapunk a Pam bevásárlóhellyel. Nem volt szerencsénk, zárva vannak. Mert a szerda az szünnap.
Nézelődtünk hát, és közben az étterem is kinyitott. Pár szót még angolul is beszéltek. A helyi speckó itt is a mix, volt benne zölddel és lilával megkent kenyér, szokásos sonka és szalámi (a szalámi itt nagyobb zsírokkal van tele és disznószagú, nem bejövős), illetve kagylók. Nekem csak minden másodikban volt lakó, így jórészt a héjakból csak a paradicsoszószt szívtam ki. Jól nem laktunk, így második fogásnak rendeltünk Adrinak sajttortát, nekem pedig homáros pennét. Nem azt kaptam amire vártam, de hát itt nem lepődünk meg semmin, inkább kóstolgatjuk a különféle dolgokat. Volt sok vörös rákhéj a tésztán, láb meg persze olló, itt ott még húsfélét is leltem. Következő alkalommal majd megkóstolom amit a csaj ajánlott.
Ebéd-vacsi után elmentünk a Pam-ba, ez elvileg nyitva volt, gyakorlatilag azonban kiraktak egy zárva táblát. Nem is értem. Mivel láttunk még egy mikro marketet is, oda is elnéztünk, de ez is zárva. Csak tudnám, hogy az olaszok mikor dolgoznak...
