Ez volt az utolsó teljes napunk itt Montaionében. Szép volt, jó volt, köszönjük, ennyi. Igazából tényleg nagyon élveztük és holnap vár még ránk Velence, majd következő nap Klagenfurt, de pihenésből is megárt a sok. Feltöltődtünk és mind a ketten vágyunk már vissza a mindennapi életbe, a munkába.
Ennek megfelelően ezt a napot még kihasználtuk, olvastunk, Adri ápolta a fülem, én ápoltam a szúnyogcsípéseit, meg szerettük egymást. Főztünk, ettünk, bevásároltunk és pakoltunk. Én csináltam még ilyen önéletrajz szerű dolgot, csak hogy számot vessek eddigi pályafutásommal és hogy össze legyen valahol szedve, mit is csináltam eddig, mert úgy néz ki, hogy ahol most vagyok, ott maradok is sokáig (remélem) és így ezek az emlékek már csak halványodnak. Sokat így is nehéz volt előcsalni a megkopott memóriámból.
Holnap jelentkezünk szép képekkel, akkor már Ausztriából...
