Hetek teltek már el a nagy nap óta, így most már biztosan állíthatjuk, hogy nem csak a nászút és a mézeshetek voltak, amik bearanyozták esküvői élményeinket. Egyszerűen remek nap volt, életünk legszebb órái, melyekről mindig is álmodtunk. Szeretnénk, ha mások is így tudnák megélni saját esküvőjüket, ezért gondoltuk, hogy néhány apróságot megosztunk, amit a szervezés ideje alatt tanultunk meg.
A lánykérés után nem kapkodtunk, 1 évet adtunk magunknak az esküvőig. Végül ez több mint egy év lett, mert Adrinak diplomára kellett készülni és nem szerettük volna, hogy a két esemény egymás rovására menjen, így az esküvőt augusztusra halasztottuk. Ezt nagyon fontosnak tartom így utólag, mert nyugodt körülmények között, csak arra tudtunk koncentrálni, amire kellett. Nem szabad kapkodni, megéri türelmesnek lenni, mert annál szebbek lesznek a nagy nap pillanatai, minél jobban meg tudjuk azokat élni.
Év elején tartották az Esküvő Kiállítást, amire szerelmem csábított el, és mint remek férjjelölt úgy gondoltam, hogy természetesen el is kell mennem vele. Én személy szerint élvezem a szervezkedést, így más férfiakkal ellentétben nem kellett vontatni egyik pavilontól a másikig, mentem magamtól és kerestük együtt azokat a szolgáltatókat, akiktől tökéletesen azt kapjuk, amire vágyunk. Nem ismertünk megalkuvást, de azért tudtuk azt is, hogy mi az a pénz, aminél többet nem tudunk szánni egy-egy tételre. Hallgattunk előadásokat, és egy szimpatikus fényképész (Dégi Attila) előadása annyira magával ragadott minket, hogy rögtön fel is kerestük a Wedding Team pavilonjánál. Ott helyben aláírtuk a szerződést és ajánlott nekünk ceremónia mestert is. Ő is meggyőzött minket és valahogy az az érzetünk támadt, hogy ez a csapat tényleg a legjobbakból áll, így mondtuk, hogy még szükségünk lenne, dekorosra, sminkesre és videósra. Persze mindenki tökéletes volt és előállt az a helyzet, hogy a szolgáltatók ismerik egymást, szívesen dolgoznak együtt, amiből mi csak jól jöhetünk ki.
A zenekar kiválasztásával nem sokat kellett törődnünk, mert Adri volt fuvolatanára egy nagyon jó esküvői zenekarban (StandUp!) volt az énekes, egyértelmű volt tehát, hogy őket választjuk. Azt kell mondanom, hogy itt is a szerencse fiai voltunk, mert annyira profik voltak, hogy az valami félelmetes. Hatalmas repertoár, mindig tudták, hogy mikor mit kell játszani, a fiatalokat és az öregeket egyaránt megmozgatták. Amikor pedig hajnalban már nem mozgott a lábunk, de a torkunk még nem rekedt be, akkor lehetett kérni számokat és olyan balladákat játszottak, amit mindenki teli tüdőből énekelt. Frenetikus volt, így utólag is köszönjük nekik, mert nélkülük nem lett volna ennyire jó a hangulat.
Nyolc hónappal az esküvő előtt mindenkivel meg volt hát a szerződésünk. Ez egy nagyon fontos dolog a szervezés szempontjából, mert a jók bizony hamar elkelnek. Lehetetlenség az, hogy pont a Te nagy napodon mindenki szabad legyen. Mi ezért úgy döntöttünk, hogy hétfőt jelöljük ki egybekelésünk napjának. Nem akartunk mindenkit meghívni, csak azokat, akikben biztosak voltunk, hogy el is fognak jönni és szívesen is teszik ezt, nem kötelességből. Így a hétfő, bár hülyén hangzik, de egyfajta természetes szűrőként is funkcionált, hisz aki hajlandó szabadnapot kivenni miattunk és elutazni a Geréby Kúriához, majd ott alduni, az igenis megérdemli, hogy ott legyen az esküvőnkön. Aki pedig ezt nem tudja megtenni, az valószínűleg nem is érezné annyira jól magát. Úgy gondoltuk, hogy valahol 60-70 fő környékén húzzuk meg a határt, ez még pont annyi ember, akikhez a vacsora alatt oda tudunk menni, tudunk velük beszélgetni és emellett még magunkra is marad időnk. Ezen a napon mi vagyunk ugyan a vendéglátók, de azért vesz körül minket a rengeteg szolgáltató, hogy levegye a terhet a vállunkról, és ezt engedni is kell nekik!
Amin mi még sokat izgultunk, az az anyakönyvvezető, akit az ember nem nagyon tud megválasztani, hisz az a város adja, ahol az esküvő történik. Elsőre mi azt gondoltuk, hogy szertartásvezető fog összeadni minket, de akkor meg pont azt veszítettük volna el, ami az egésznek a sava-borsa, hogy ettől a pillanattól vagyunk férj és feleség. A sors végül itt is mellénk állt és egy intelligens és rugalmas anyakönyvvezetővel (Pósfay Péter) áldott meg minket. Mindent megkaptunk tőle, amit szerettünk volna, több mint 3 órát foglalkozott velünk, meghallgatta kéréseinket és végül úgy vezette le a szertartást, hogy majd mindenki sírt.
Még egy fontos dolog van, amire azt hiszem oda kell figyelnünk, ha esküvőt szervezünk. Legyünk kreatívak, legyenek egyedi ötleteink, köszönjön vissza természetünk mindenben, amiben csak lehet. Ne féljünk megmutatni, hogy tudunk hülyék is lenni, az ismerőseink ezt pontosan tudják és ezen a napon el is várják és el is nézik ezt nekünk, mi pedig csak vidámabbak leszünk. Én például Herkules jelmezben táncoltam egyet éjfél előtt, majd minden lánnyal aki a helyszínen volt dedikáltattam a tökéletes férfi testemet (természetesen ez is jelmez volt).
Végül pedig még egy jótanáccsal tudnánk ellátni Titeket, ez pedig az, hogy az esküvő előtti napok már csak a pihenésről szóljanak. Lazítsatok, ezt tettük mi is. Péntek este lementünk a szállodába, és egész hétvégén mindentől elzárva a tanúk társaságában töltöttük a hétvégét. Így izgulni csak a bevonulásnál izgultunk kicsit, de nem kellett kapkodnunk, mindenre volt idő és ami talán a legjobb, hogy tényleg őszintén élveztük esküvőnk minden pillanatát.
