Év eleje óta erre a napra készültünk. Minden héten foglalkoztunk az esküvő előkészítésével, és az utolsó 2 hónapban nagyon sok időt foglalkoztunk a táncok tanulásával is. Vártuk hát a nagy napot, mert tényleg úgy álltunk neki, hogy ilyenből csak EGY van az ember életében és akkor az legyen szép és jó!
Igyekeztünk előző este korán lefeküdni, de a 20:00-ra kitűzött pizsomalövés elcsúszott 00:30-ra. Persze még az óracsörgés előtt felkeltünk, izgatottak voltunk mind a ketten. Engem aztán hamar kitettek a lakosztályból, mert innentől kezdve ez lesz a csajok készülődésének helyszíne, nekem pedig nem szabad látni se a menyasszonyt, se a ruháját. Átköltöztem tehát öcsémhez a szomszéd szobába.
Reggel meglátogattam a Katinka termet, ami a vacsora és party helyszíne lesz. A dekoros kicsit késett, majd miután megérkezett, közösen átbeszéltük mi-merre-hogyan-hány-méter. Segítettem az asztalra szétpakolni a tollakat és borítékokat, amikbe majd a nekünk szánt jókívánságokat lehet elrejteni. Mivel nekem az öltözködés vagy 15 percbe is beletellik, úgy döntöttem, hogy a délelőtt kezdődő Magyarország-Szerbia kézilabda meccset simán van még időm megnézni. Öcsémmel el is kezdtük, de pont a félidő előtti utolsó percben szóltak Anyciék, hogy megjöttek. Irány hát vendéget fogadni. A második félidő 15 percére értünk vissza, és ahogy bekapcsoltuk a TV-t, már ordított is a kommentátor, hogy egyenlítettünk. Innen egy izgalmas negyed óra várt ránk, és mivel ez a mi napunk, ezért minden össze is jött. Nyertek a magyarok, bejutottunk a 8-ba.
A szertartásig volt még 4 óra, és kezdtem rájönni, hogy nekem ez így baromi unalmas lesz. Minden előkészítve, nincs semmi dolgom, a videósok pedig csak 16:00-kor forgatnak velem. Időelütő feladatnak a vendégfogadást választottam, ami egész jó kis program volt, teljesen jól lefoglalt. 15:00-kor mikor minden szolgáltató megérkezett, akkor megtartottuk a szokásos napi meetinget, mert az nem maradhat el, nekem meg a lelkem rendbeteszi, ha tudom, hogy mindenki tudja mit szeretnék. Biztos ami biztos, osztogattam programfüzetet is (A4-es lap).
Az utolsó egy órában le lettem videózva öltözés közben, és fényképeket is készítettek remek testemről. Végül azonban mindenki elhagyott és egyedül kellett a hátralévő 15 percet eltöltenem. Nem tudtam mi történik, nem tudtam a csajok hogy állnak, a vendégek össze vannak-e terelve, szól-e a zene. Nem tudtam a fogadalmamat sem, és azt se, hogy ezt fejből kell majd mondanom, vagy ismételnem. A 15 perc éppen elég volt arra, hogy föl és alá mászkálás közben a 6 négyzetméteres szobában megtanuljam a 4 sort.
Te vagy az egyetlen a Földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.
17:03-kor aztán hallom, mozgolódnak a szomszéd szobában, jönnek a csajok. 5 koszorúslány és a menyasszony. Gyönyörű. De tényleg. Mosolygás. Irány a hintó. A hintóra gyorsan felpattantam, majd Adrinak is segítettem, illetve segítettek neki alulról is, hogy fel tudjon szállni és ne sérüljön a ruha. Aztán gyite paci! A násznép már várt minket, hogy mennyire voltak meghatódva azt nem tudom, mi csak magunkra koncentráltunk. Leszállás. Megszólal a Nászinduló, mi pedig átlépjük a boldogság kaput és megyünk a pódium felé.
Itt nem tudtam mi fog pontosan történni, és most se tudom mi hogyan volt. Figyeltük az anyakönyvvezetőt, aki nagyon profi volt, fogtuk egymás kezét és tettük amit mond. Felállunk. Himnusz. Igen. Igen. Gyűrűhúzás. Elmaradt csók (nem figyeltük, hogy a gyűrűhúzás után kell ilyet). Fogadalom. A hangom megcsuklik, a násznépnél eltörik a mécses. Homokszertartás. Szülőköszöntő. Mindenki sír. Közben gitár szól (élő). Végül kivonulunk, pezsgőt nyomnak a kezünkbe. Nem számítottunk rá, így az anyakönyvvezetővel se koccintottunk. Kaput átlépve aztán egymással érintettük össze poharunkat, majd ajkunkat is, végre megvolt az első hitvesi csók!
Az év talán legmelegebb napja volt, köszönhetően lángoló szívünknek, de a násznépet arra kértük, maradjanak velünk még egy kicsit a napon. Először Adri dobta el a csokrát, egész délelőtt gyakorolt, így jól sikerült, a virágokat pedig Nóri kapta el. Majd én foggal és körömmel leszedtem a legényfogót és mint Usain Bolt ahogy íjászkodik, olyan mozdulattal én is kilőttem ezt a gumis cuccot. Árpi kapta el, aki Nóri pasija. Gyanusan készül itt valami kérem. Mindenki kapott pezsgőt és mondott pár kedves szót nekünk, mi pedig fogadtuk a köszöntőket. Az utolsó napos program pedig az volt, hogy Ákos a ceremónia mester felolvasta, hogy kikkel szeretnénk közös fotót. Következik Adri anyukája, mamája, testvére, unokatestvére és férje, keresztanyja és keresztapja, felkészül a minden Szirják.
18:45-re már be is keveredtünk a Katinkába, ahol a vendégek nagy tapssal fogadtak bennünket. A mák pálinka már ki volt készítve az asztalra, majd ahogy a főasztalhoz értünk, kaptam egy mikrofont is, hogy mondjak köszöntőt. Kicsit féltem tőle, hogy nem fog menni a beszéd, de végül csak megoldottam. Következett a vacsora, kezdetnek egy jó kis húsleves érkezett. Volt benne anyag rendesen és nagyon finom is volt. Tudtam, hogy nem szabad teleennem magam, mert sok kaja érkezik még és táncolni is kell. A marhapörkölthöz így már tényleg csak épp hogy hozzáértem.
Jött egy kis szünet, majd meghallgattuk unokatesóm nekünk írt versét. Ezután jött a gyerekkorunktól mai napig összeállított slideshow, majd pikk-pakk felkaptam a sétapálcát és a cilindert és elkezdtük a keringőt. Ezt már január óta gyakoroltuk, így sikerült ügyesen eltáncolnunk és tetszett is mindenkinek. A keringő után pedig a zenekar (StandUp!) rákezdett és jött egy kis tánci-tánci. Olyan jól sikerült ez nekem, hogy indulhattam volna vizespólós versenyen is, merthogy nem volt egy száraz négyzetcenti sem az ingemen. Még szerencse, hogy hoztam vagy 5 inget az esküvőre...
Tálalták a sülthúsokat, majd mikor ebből is már mindenki fogyasztott, Ákos egy ügyes trükkel csalta tőrbe a vendégeket. Megkért mindenkit, hogy aki lány az menjen és erősítse Adri csapatát, aki pedig fiú az erősítse az enyémet. Ki is jött mindenki, mi pedig betaníthattuk nekik a koreográfiát, amit korábban kiötlöttünk. Riszálom, úgyis-úgyis. Mindenki nevetett és tapsolt, az alaphangulat megvolt. Toltuk hát a denszet egészen 23:00-ig, amikor érkezett a torta.
Nem volt tüzijáték, nem volt csilli-villi. Viszont a torta finom volt, melynek első szeletét az éppen aznap 83 éves Adri nagyijának adtunk. Következtek a 31. házassági évfordulójukat ünneplő szüleim. A harmadik szelet pedig Gyurci és Kriszta pár napja született babájának, Violettának járt, amit unokatesóm vett át. A többit már a helyi személyzet vágta fel és osztotta szét.
Mikor mindenki megtömte a pocakját, akkor jött az én műsorszámom. Herkules. Igen, a Disney féle. Be voltam öltözve és nyomtam egy kardozós, bokszolós, fenékriszálós showt, amit a csajok nagyon élveztek. Utána fényképezkedhetett velem mindenki, illetve a remek felsőtestemet is lehetett tetoválni, melyért cserébe adtam gyerekkori képet. A csajok a végére annyira begerjedtek, hogy mikor a táncparketten felkértem őket, akkor a tógámon kívül mindent letéptek rólam. Legalább nem volt melegem.
Éjfél körül aztán Ákos elmondta, hogy most akkor meg lehet pörgetni a menyasszonyt, nem kell mást tenni, mint a jókívánságos borítékot a cilinderbe helyezni. Volt aki kétszer is sorba állt. Igaz Bega? Aztán Ákos is felkérte Adrit, majd egy betyár rohant be és kapta ölbe a kedvesem. Kint 3 haverja várta, akikkel közösen feldobták a lóra, először fordítva, majd egy nagy csapás a ló seggére és vágta. Egészen 3 lépésig, amikor a betyár és Adri együtt zuhantak a földre. Nah itt lett majdnem vége a bulinak, de Adri lélekjelenléte és hősiessége megmentett minket. Felállt, nem panaszkodott, csak a könyöke fájt kicsit.
Ezek után ki kellett szabadítanom. 3 próba volt. Először csattintsak az ostorral. OK. Üssek le egy bábut egy rönk tetejéről. DONE. Majd csattintsak az ostorral úgy, hogy az Adri köré tekeredik. Igen ám, de ekkor nekem háttal fordult, és közel egy tenyérni helyen látom ám, hogy vérzik a háta. Nagyon óvatosan csak imitálva köré tekertem az ostort, majd gyorsan elvittem a szobába átöltözni és ápolni. Egy láda kötszert elhasználtunk, Ágival közösen fertőtlenítettük a sebeket és tekertem be a testét fáslival. Kicsit ijesztő volt. Piros ruha, alatta meg a múmia. Adri azonban ma este a hőst játszotta és mondta, hogy hajrá, irány a táncparkett.
Visszaérkeztünk hát lefürödve, piros ruhában, fáslival. Adrit felkaptam a vállamra és Péterfy Bori - Hajolj bele a hajamba számára olyat csináltunk, mint még soha. Volt itt kéremszépen ölbe ugrás, levegőbe rugdosás és 360 fokos hátraszaltó is, na meg persze az elmaradhatatlan léggitár Adri fenekén. Mindenki megnyugodott és ismét belevetettük magunkat a buliba.
Nagyon nagyon jól sikerült az este, úgy láttuk, hogy mindenki velünk örül és jól érzi magát. Elképesztően boldogok voltunk mind a ketten. A bulit 04:00-kor zártuk, amikor a zenekar átment először ballada éneklős számokba, amit a fáradt emberek teli tüdőből ordítottak, majd 2 lassú számmal köszöntek el, U2 - One, majd egy csak nekünk szóló szám, amit végiglassúztunk összebújva.
Köszönjük mindenkinek, hogy eljött és felejthetetlenné tette számunkra ezt a fontos napot!
