Előző este megkóstoltuk a helyi bort. Testes volt, vörös és száraz. Nem sokat bírtunk belőle inni, de a szemünket jól lehúzta, így 22:00-kor már ágyban is voltunk és aludtunk.
Reggel nagyon fitten kezdtük a napot. Reggeli után (kenyér, paradicsom, mozarella, sonka és pesto) kimentünk a medencéhez, mert nekünk olyan is van ám. Tegnap már teszteltük Montaionéból visszaérve és ki is találtam, hogy napi 10 oda-visszát úszok a 20 méteres medencében. Mindig ajánlgatták, hogy kellene ezt csinálni, de sose volt hozzá időm és kedvem. Most van. Úszkálás után olvasás, végre elkezdtem a Steve Jobs könyvet. Nagyon érdekes, azt hiszem hatással lesz rám...
Adri közben megtervezte, hogy milyen helyekre menjünk el és első uticélnak a kb 20 km-re fekvő San Gimignanót választotta, ami a tornyairól híres. Régen volt vagy 70, de most már csak 13 van meg. Ezt a gazdagok építették, hogy mutassák, hogy ők gazdagok. Lehet, hogy azért védelemhez is jól jött. Szóval ide mentünk el. Már messziről láttuk a tornyokat és tudtuk, hogy még a város szélénél le kell tenni az autót, mert nem tudunk bemenni, csak gyalog.
Parkolás után 3 perccel, már a városkapun mentünk át, a belső óváros egy városfallal van körülvéve. Bent minden olyan középkori. Szűk utcák, magas falak, minden kő és tégla. Meredek és kacskaringós utcák. Beértünk a főtérre, ahol megnéztük a Dómot. Adri be lett öltöztetve kékbe, valami papírszerű anyagba, mert a lábát és vállát takarni kellett. Odabent aztán a színtiszta brutalitás fogadott. Volt vagy 8 oltár, ilyen sok kis templomban templom, középen a festés mint valami lovagi tornán, az oldalsó óriási falak pedig gyilokkal és öldökléssel voltak telerajzolva. Nah meg persze pajzán ördögökkel akik a kövér pokolra jutott embereket erőszakolták. Komolyan mondom, régen horror film helyett volt a templomba járás.
Miután itt végeztünk, szépen körbejártuk amit csak tudtunk. Feeling volt, de az építészethez elég keveset értünk, így nagyon azért nem voltunk elájulva (nah jó, Adri el volt ájulva rendesen). Kerestünk egy jó kis éttermet és ettünk lasagnet és raviolet. Finom volt. Kijöttünk és szemben egy cukrászda szerűség bejárata volt, betértünk hát oda is. Vettünk méztől és cukortól csurgó gyümölcskenyérszerűséget, ami tele van mandulával és mogyoróval. Vettünk bort is, ami kicsit megtréfált minket, mert ki volt téve az üveg, rajta a felirat, hogy 3 és 4 euro. Oké. Akkor kérünk olyat is egyet egyet. Csávó mond valamit, mondja, hogy glass. Igen mondom, glass=üveg, azaz kérünk 2 üveget. Kiküld minket, hogy üljünk le. Látom ám, hogy elkezdi kinyitni. Szaladok hozzá, hogy ne nyissa ki, elvinnénk. Akkor megint kis beszélgetés és mondja, hogy ez a glassnak az ára a bottle többe kerül. Jah, hogy bottle, persze az az üveggel mértékegység.
Hazafelé aztán a kacskaringós úton Adri vezetett, tök jó, mert legalább megtapasztalja a vezetés könnyebb verzióit is (eddig csak Budapest) én pedig tudok nézelődni. Hazaérve aztán megint kimentünk a medencéhez olvasni. Tök jó ez a Steve Jobs könyv! Aztán megint úsztam, így ma 20 oda-visszám van már.
