Mára egy hosszabb kiruccanás várt ránk, ennek rendje és módja szerint az órát 8:00-ra állítottuk. 9:30-kor pedig megtömött bendővel már útnak is indultunk. Most a távolság egy picit nagyobb volt, de az úton nem unatkoztunk, mert Levetinci Tímár Mihály, az Aranyember velünk volt.
Pisa nem teljesen úgy kezdődött, mint a többi városka. Itt olyan hétköznapi épületek voltak, semmi tégla, semmi középkori. Egy szabadtéri parkolóban találtunk is helyet, ticket helyett pedig valami zöld zsetont kaptunk, hogy ezzel lehet majd kijutni. Oké. A nap melegen sütött, ennyire még nem volt gáz a helyzet, így gyorsan szereztünk nekem is kalapot 15€-ért a városkapu tövében.
Átléptünk a városkapun és valami egészen megdöbbentő fogadott. Semmi zsúfoltság, nincsenek sikátorok, pázsit van és rengeteg ember. Meg minden látnivaló egy helyen. Olyat képzelj el, mint amikor egy város kitalálja, hogy neki is kellene valami látványosság, kisajátítja erre a legnagyobb placcot, megvesz pár csodát és lerakja egymás mellé, majd úttal összeköti. Mivan?
A park szélén sárga nyilacska mutatja, hogy hülye turista ide gyere és költsd a pénzed. Nem sok, csak 25€/fő és mindent megnézhetsz, még a ferde tornyunkba is felmehetsz. Meg is vettük jól a jegyeket, mert hát egyszer jár csak erre az ember fia és lánya. A toronyba felmenetelhez várnunk kellett 3.5 órát, mert sok volt a kolléga, aki szinten le akart onnan nézni. Elkezdtük hát végigjárni a kikövezett utat, hogy a jegyünk minden kis rubrikájába pipa kerüljön.
Kezdetnek megnéztük a keresztelő kápolnát. Kívülről egy nagy kupola, belülről egy nagy ..., khmmm, Adri azt mondta, ne írjak csúnyát. Viszont volt benne halálfej, ilyen kalózzászlós féle márványba vésve a padlón. Képek között megtaláljátok. Megnéztük az első emeletről is, onnan se sokkal jobb.
Éhezés. Vágytam már pizzára, mert hát az mégis csak olasz kaja. Nem itt kellett volna kipróbálnunk. Mind a ketten azt rendeltünk, annyi különbséggel, hogy Adrinak a sok feltét mellett járt még rá virsli is (mégis csak ő a lány, vagy mi). Virslit kapott is, de a gombát már lespórolták és tettek valami csípőset is a kajájára, ami nem paprika volt, amit el tud távolítani az ember, hanem úgy az egészet megízesítő megtüzesítő fűszer. Kapott hát az enyémből, én meg izzadtam az övétől.
Vissza a ferde toronyhoz. Leadtuk Adri kistáskáját (0.5 kg), nehogy a torony továbbdőlését fenyegessük. Érdekes módon a rajtam levő 15 kilós úszógumi maradhatott. Mivel mindezt olyan gyorsan tettük, hogy még időnk is maradt, megnéztük a Dómot. Szokásos nagy belső tér, színes képek a falon és több elkülönített imahely és oltár. Itt azért kitettek már magukért az építők.
Eztán következett a város legnagyobb csodája, az igazi és hamisíthatatlan ferde torony. Vicces látni közelről, hogy tényleg meg van süllyedve az egész, a jobb oldala pedig jobban mint a bal. A bejárati ajtó olyan hülyén áll, mint a szekrényre rosszul felszerelt fadeszka. Ezen átlépve egy kopasz kör alakú helyiség, ahol egy olasz akcentussal, de angolul beszélő hölgy fogad. Elmond pár dolgot, összevárja a népeket, majd indul a móka. Mondom, hogy móka, mert azért a torony tetejére feljutni igen csak érdekes élmény. Elindulsz a kőlépcsőn, melyen előtted már milliók jártak ezért minden lépcsőfok annyira megkopott, hogy homorú felületre kell lépned, ami ráadásul csúszos is, hisz simára kopott. Ehhez párosul az élmény, hogy ahogy mész a csigalépcsőn felfelé, a vájat hol középen, hol bal oldalt, hol jobb oldalt van, merthogy a torony 5 fokot dől, így te is kénytelen vagy hol az egyik falnak, hol a másiknak támaszkodni. Mindez persze látszik a lépcsőn is, hogy a többi ember épp olyan béna, mint te, ők is úgy dölöngéltek, mint aki be van rúgva. A megszerzett combizomláz jutalma aztán az utolsó szint, ahol végre kiléphetsz az erkélyre. Itt aztán egyből összerosálod magad, mert amit eddig csak sejtettél, az most beigazolódik: az építők vajmi keveset értettek az építészethez. Itt ez a torony, aminek csodájára járnak, de rájössz, hogy nem azért, mert ez tényleg valami csoda, hanem azért, mert annyira szar, hogy az már jó. Értelme semmi, mert belül kopár, csak egy csigalépcső van benne, az alapja elcseszett és még arra se voltak képesek, ha már feljutsz a csúcsra, akkor körül tudj nézni. Korlátot ugyanis elfelejtettek készíteni. Minek is az egy 5 fokot döntött épületre. Így sokkal nagyobb a móka, mert a bokádon végigcsorgó barna kulimászon garantáltan megcsúszol és nem tart vissza semmi, hogy a mélybe zuhanj. Legalább a mostaniaknak volt annyi eszük, hogy vashálót tettek fel. Körbementünk, de igen sokszor volt UFO fejünk, a fényképeken ez is jól látszik.
Belépőnk még egy helyre feljogosított minket, ez pedig egy hatalmas csarnok volt. 5 perc után rá is jöttünk, hogy ez valami mauzóleum és épp a márványsírokon lépkedünk, mert azok voltak a dekorációk igazándiból a padlón. Ebből elegünk lett és elhatároztuk, a napot Luccaban fejezzük be.
Kilépve a városkapun egy büféshez fordultunk segítségért, hogy a nagy hőségtől megmentse kiszáradt testünket. Kértem is egy COOL Coca Cola-t. Adri majdnem bepisilt a nevetéstől annyira tetszett neki, hogy a cold helyett a cool szót sikerült használnom. Igaz is, a tévesztés lehet nem véletlen, csak a Coca Cola az igazi. Visszatértünk a parkolóba, ahol megtaláltuk a tigrist. Körülöttünk nem állt senki, viszont a jobb hátsó keréknél egy meglepetés várt ránk. Egy pelenka, benne meg a kaka. Tipikus. Jellemző. Olyan ez, mint ez a város a sok pisa mellé most megkaptuk a kulát is.
Lucca igazi felüdülés volt Pisahoz képest. Igazi várfala volt, igazi óvárossal. Sokat nem akartunk itt időzni, ezért csak a lényegre hajtottunk már. Ittunk hideg vizet és cappuccinót. Megtaláltuk a leghíresebb és legmagasabb tornyot, melynek tetején fák nőnek, meg is másztuk. Ellátogattunk a főtérre, melyet körben házak vesznek körül és a főterén az unatkozó pincérek és pincérkisasszonyok vödör vízzel locsolják egymást. Ettünk is náluk fagyit.
Hazafelé ránk járt még a rúd, mert a GPS felvitt az autópályára. Erre szó szerint úgy kell felhajtani, hogy 2 jobbra, majd hosszú balra, majd ismét jobbra, majd megint és utána balra, majd hajtűkanyar és ... ezt még mind meg is tudtam csinálni, de jött a hármas elágazás és az aranyközépút helyett a jobb oldalit választottam, így hát rossz irányba mentünk. Szerencsére volt lehajtó, nem szerencsére volt jegykezelő, így 0.7€-be került a mutatvány és kezdhettem elölről a sok jobbra és balrát. Nem csesztem el. Hazaértünk.
